A magyar rádiózás egyik hőskora kétségkívül a Kádár-rendszerhez köthető annak ellenére, hogy a korabeli politikai viszonyok nem engedték meg a „Virágozzék minden virág!” elvének teljes körű érvényesülését, ahogy ez Csatári Bence Jampecek a Pagodában – A Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben című kötetéből kiderül. A szerző legújabb, tudományos igénnyel megírt, eredeti pártdokumentumokat, belső terjesztésű rádiós felméréseket és állambiztonsági jelentéseket is tartalmazó könyvében egyebek mellett rávilágít arra, hogy a pártállami viszonyokhoz képest némileg meglepő módon a Magyar Rádió hullámhosszain a könnyűzenének nagyon magas volt az aránya, a Petőfi adón számos alkalommal a könnyű műfaj 60 százalékot meghaladó mértékben reprezentálta magát az adások között. A Magyar Rádió vezetősége éppen ezért a Kádár-rendszer során mindvégig úgy ítélte meg, jelentős mennyiségű könnyűzenei darab volt a repertoárjukon, noha az, hogy mit értettek könnyűzenén a mindenkori kultúrpolitikának megfelelően a rádió vezetői – ahogy a kötetből kiderül –, meglehetősen képlékeny volt. A Jampecek a Pagodában című kötet azzal is foglalkozik, hogy az intézmény vezetői milyen szűrőkön keresztül ellenőrizték a zeneszámokat, valamint azzal, hogyan zajlott az együttműködés a Magyar Rádió, illetve a könnyűzenei cenzúrát megtestesítő Táncdal- és Sanzonbizottság között. Többek között az úgynevezett Z-sítés izgalmas folyamata is megjelenik a kötetben, amiből kiderül, miként is válogatták a zeneszámokat a rádiós műsorokhoz. A kötet számba veszi a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) Agitációs és Propaganda Osztálya által szorosan felügyelt médium és a pártvezetés, valamint a kulturális tárca közötti információáramlás módjait is, valamint azt, hogy milyen hatalmi elvárásoknak kellett megfelelnie a rádiónak, melynek során a pártállami direktívák ellenére a Magyar Rádió igyekezett saját mozgásterét bővíteni, amiben nem elhanyagolható szerepük volt a Zenei Főosztály vezetőinek. A kötetből az olvasók megtudhatják egyebek mellett azt is, hogyan tartotta a kapcsolatot a Magyar Rádió a korabeli szocialista „testvérintézményekkel”, miként igyekeztek a Nyugatról jövő „átkos imperialista” Szabad Európa Rádió adásainak magyarországi hallgatottságát visszaszorítani, valamint, hogy a Belügyminisztérium belső elhárítása a táncdalénekeseken és a pop-rockzenészeken kívül még a műszaki áruházak eladóit is ellenőrizte, nehogy államellenes cselekedeteket kövessenek el. A korszak néhol abszurditásba hajló rádiózási viszonyairól árnyalja a képet a kötet végén szereplő négy interjú. A szerző Csiba Lajos könnyűzenei szerkesztővel, Benkő Lászlóval, az Omega billentyűsével, Nagy Feróval, a Beatrice frontemberével, aki az elementáris hatású Garázs című műsort is vezette, illetve Schuster Lóránttal, a P. Mobil vezetőjével beszélgetett a Kádár-rendszer rádiós hatalmi viszonyairól. Ennek szlogenje is lehetne az, amit Kádár János a „munkásellenzék” előretöréséről elhíresült MSZMP KB 1972. november 14-15-i ülésén mondott: „Sohasem tagadtuk, hogy nem mondunk le az adminisztratív módszerekről, a betiltásról sem, ha ez szükséges.”

Megjelent a második, javított kiadás 2016 júniusában

ISBN:

987-615-80191-8-7

Terjedelem:

280 oldal

Ár:

3000 Ft

Kötés:

puhafedelű